A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Vatikán. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Vatikán. Összes bejegyzés megjelenítése

2010/06/17

Királyok és szentek az ősi Magyarországon - III

Minden olyan műtárgy, ami itt, az óbudai kiállítási teremben fémbõl van, a római altemplomban arany bevonatot kellett hogy kapjon, annyira agresszív ott a levegõ a pápai sírboltban, mivel a pince maga is salétromos. Így hát csak az maradhat meg ott, ami vagy krómacél, vagy arany.

Nos, így történt. Én akkor azt mondtam, úgy tartanám helyesnek, ha minden magyar művész lehetõséget kapná arra, hogy részt vehessen ebben a munkában, és azután a lektorátus és a bíboros-érsek úr közösen kiválasztották azokat, akik a fal két oldalán a domborműveket készítették. Ennek nagyon örültem, mert ezt tartottam én is korrektnek. Beleszólásom ebbe a továbbiakban nem volt, nem is lehetett.

Ennél a munkámnál úgy gondoltam, hogy ennek a jogosult elbírálója egyedül a római pápa. No, ezzel meg is jártam. Tudniillik, már összeépítettem kint a domborművet és a Szűzmária alakot felhelyeztem, amikor meghalt a pápa. Aztán következett egy másik pápa, egy hónapig talán, az is meghalt, és utána aztán megválasztották a jelenlegi pápát.

Minden pápa magával hozza a saját adminisztrációját; az új pápai hivatalnokok, az új érsekek és az új felhatalmazottak új elképzeléseket hoztak. Így hamarosan mint a pápai kivánságokat tolmácsolták nekem, hogy Szent István szobrát ne tegyem rá a lépcsõre, mert akkor a pápa nem tud a kíséretével bevonulni, tegyem át a másik sarokba, szembe. Ez teljesen felborította az elképzelésemet, hiszen Szűz Mária a bal karján tartja a gyermek Jézust, a gyermek Jézus viszont a korona felajánlását a vele szemben lévõ Szent Istvántól fogadja el. A javasolt "megoldás" természetesen nem volt megoldás, kénytelen voltam tiltakozni ellene, és elég feszült konfliktushelyzetben jöttem el Rómából. Ennek ellenére azt gondoltam, hogy ha egyszer áll a Szent István, és áll a Szűz Mária, és készen van a római kápolna, elõbb-utóbb majd csak megbékél vele a pápa is, meg talán én is, ...

Királyok és szentek az ősi Magyarországon - II

Tulajdonképpen erre a korra esik a pápaság megszilárdulása. Ekkoriban két szerzetes, Szent Kozma és Szent Damján, templomot alapított a Forum Romanum észak-nyugati részén. ők kezdtek hozzá, hogy a romokban heverő császári Rómának valamiféle új arculatot adjanak, és megtanították szerzetes társaikat, hogyan kell a római romokból kibányászott márványt újra felhasználni. Új művészeti stílus alakult így ki, a kozmata stílus. Újra faragták a régi Rómából származó oszlopokat, és ez az újrafaragás furcsa játékot hozott létre: a kétszeresen csavart oszlopot. A sima egyenes oszlopba díszítő vonalat véstek, az oszlopon körülkúszott a díszítés, majd még egy, majd még egy, és a kivésett vonalakba mozaiklapocskákat, ugyancsak ott gyűjtött arany mozaiklemezkéket ragasztottak bele cementtel. Így történt, hogy a kozmata stílus tulajdonképpen részben a plasztikával való játék, és nagyobb részt síkdíszítés, tehát egy márványlapba belevésett nútba beleragasztott arany mozaik-dísz. Varázslatos, gyengéd és igazán megrendítően szép ez a stílus. Nos, ilyen kozmata darabokat sikerült találnunk a Mosaico-ban - ez az ásatási leletek gyűjtőhelye - és ezek segítségével alakítottuk ki később a kápolnát.

Rómában a Szent Péter székegyház szomszédságában működik egy igazi templomépítő műhely, igazán kitűnő szakemberekkel, akik mindenben segítségünkre voltak. Gerő László barátom először más helyet javasolt a kápolnának, aztán - hosszas alkudozások után - újabb helyet találtak Zannini érsekkel, azt reméltük ugyanis, hogy beleesik majd a vezetett turista útvonalba, de ezen aztán változtattak később és másutt nyitottak utat. Az első javaslat az ókeresztény szarkofágok terme lett volna. Ez a második, ez egy üresen álló terem volt, de a falakba - a Nagy Konstantin idejéből való falakba - bele voltak építve szarkofágok. Két helyiségbõl állt, és a megbeszélések során alakult azután egy helyiséggé oly módon, hogy a két helyiséget elválasztó falból egy diadalívet vágtunk ki, aminek következtében a két helyiség egy hosszú formáju helyiséggé vált és így egyként volt díszíthetõ.

Lékai László bíboros érsek úr volt ennek a patrónusa, pénze azonban neki se volt. Énhozzám egy művészettörténész hölgy jött el azzal a kérdéssel, amit egy magyar érseken keresztül tett fel nekem a pápa, hogy vállalkoznék-e ennek a kápolnának a művészi kialakítására. A válaszom egyértelmű volt, gondolom, az eddigiekbõl kiderült: "Boldogan". Leutaztam Rómába, és ott töltöttem más okból is néhány hetet, ennek a helyiségnek a megszemlélésével, felmérésével és a tervek készítésével.

Az én elképzelésem az volt, hogy miután ennyire kicsi a tér, ezért az egyik térfalat teljes egészében úgy fedem le egy aranyozott domborművel, hogy ne határolja le a boltív. Olyan legyen ez a dombormű, mintha tovább folytatódná a fal mögött, és ez a boltív csak egy kimetszést adjon abból a mögötte sejtetett arany falból.

Azért akartam feltétlenül aranyat, mert úgy gondoltam, hogy mi itt jelképesen felmutatjuk, ide hozzuk múltunk kincseit. Származásunk kétség kívül valahol ott kezdõdött Ázsia pusztáin, miként - azt hiszem - minden más népé is, amelyik a népvándorlás során került be Európába, ennek a vándorlásnak az emlékére csináltam meg az aranyszarvasok felnagyított képét. Ezek a szkíta aranyszarvasok a magyar vezérek jelképei voltak. Magyarországon, Zöldhalompusztán, Ásotthalmán vezéri sírokban találtak ilyet, továbbá volt egy kijevi lelet a leningrádi Ermitage-ban. Nagy valószínűséggel feltételezhetõ, hogy ezek a vezéri pajzsokon szereplõ jelképek voltak. Bizonyos mértékig erre utal az a legenda is, hogy a magyarok a csodaszarvast követve jöttek be a Kárpát-medencébe. Ezért tehát a kápolna két oldalán elõtűnõ csodaszarvas-mezõ erre utal. Középütt egy hosszú csíkban a honfoglaláskori sírokban talált tarsolylemezek díszelemeibõl állítottam össze egy futószõnyegszerű díszítést, amelyik elõtt lebeg Szűz Mária a gyermek Jézussal. Az egész történés ideológiailag Szent István személyében csúcsosodik ki.

Királyok és szentek az ősi Magyarországon - I


Kezdjük tehát a körútunkat Szent István király szobránál, amelyet a római Magyar Kápolna számára alkotott. Mikor és milyen körülmények között került sor erre a vatikáni megbízásra?

A római Magyar Kápolna tulajdonképpen az egyház és az állam között kötött egyezmény jeleként jött létre, miután a pápa ismét hajlandó volt magyar bíborost kinevezni. Mert hosszú ideig nem volt Magyarországnak bíborosa; Mindszenty letartóztatása (1948), bebörtönzése, majd 1956 után az amerikai nagykövetäsége történt bemenekülése és tizenöt évvel később Bécsbe való kiutazása után a magyar római-katolikus egyházat nem képviselte bíboros. Az egyház és az állam közti egyezmény aláírása elengedhetetlennek tűnt, hiszen Magyarországon a kommunista párt - esetenként hamis perekkel - meg is gátolta az klérus működését. Az egyházi intézményeket elkobozták, az egyházi iskolákat államosították, s általában meglehetősen alacsony szinten folytatódott a tanítás. Nos, valamikor 1973/74 körül, amikor már túl voltunk az újabb reformtörekvések bukásán, tehát már szertefoszlott a remény, hogy közeli változás - és legyen az akár szovjet fennhatóság alatt is - következzék be. Nyilvánvalóan így ítélte meg a helyzetet a pápa is. A pápának a létező egyházzal kell törődnie, kölcsönösen lépéseket tettek. Ahogyan annak idején Mussolinivel létre jött a megegyezés, ugye, ennek emlékét őrzi a Szent Péter térre vezető via della conciliazione, hát ugyanúgy megkötötte a békét az egyház a kommunista vezetéssel is. És akkor egy epítész-barátom, Gerő László, megbízást kapott, hogy a Szent Péter székegyház altemplomában keressen alkalmas helyet egy magyar kápolnának kialakítására.

A történet valahol 1030 körül kezdődik, amikor Szent István arra kényszerült, hogy magyar zarándokszállást építtesen Rómában. (Ezt most egy kicsit úgy foglalom össze, mint egy újságcikk; egyébként ennek maradtak írásos nyomai egy kódexben.) A magyar zarándokokat úgy kell elképzelni, hogy az apjuk még lovas nomád volt, állattenyésztéssel foglalkozott, a kor akkori színvonalán sem voltak még civilizált szokásaik, és ezért az olaszok nem fogadták be őket a födelük alá. Így tehát a magyar zarándokok kénytelenek voltak meglehetősen mostoha körülmények között megszállni, ha Rómában akartak tartózkodni. Róma épp ekkoriban rendeződött várossá, mert hiszen két száz évvel korábban, 800 körül, Róma még csak egy kifosztott falu volt és rablók tanyája.