![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgGxU-GLTk4AMBUQfEiBONHv6mUNPTKE9sS9dpDF3jGwDrgGniNlTGKHbAI1BemGl8D3yoA174XxIcnD12b9hiuA49-UCa6R19Hk27fCzzGhnzrmhcgmOTiDGMXD_CDjdh61W2hWazVM-QW/s400/neuere-3-spiegel-sc000c08ff.jpg)
A következő feladat ugyancsak itt, ebben a városban már sokkal nagyobb probléma volt, tudniillik egy régebbi, némileg barokk épülethez, ami egy klinika volt, hozzáépítettek egy modern, tiszta üveg bejárati csarnokot. Ez elfogadható abban a környezetben, ám a két épület, az új és a régi kapcsolódása nem volt jó. Egy négy és fél méterszer nyolc méteres üres falfelületen érte el az új rész a régit, és nem volt szerves a kapcsolódás, nem tudott szervülni a kettő. Itt azt a megoldást választottam, hogy egy négy és fél méterszer hét méteres tükörtáblával borítottam le ezt a falat, amelyben az
új architektúra megismétli önmagát, és a találkozás pontjába elhelyeztem egy háromfigurás szoborcsoportot: a mennyasszony öltöztetését. Ez lebeg most az egyébként a kastélykertbe vezető kijárat fölött.
Úgy tűnik, hogy közszeretetnek örvend a mai napig; ottlétem alatt is többször fényképezték, és én időnként megmeglátogatom, hogy gondját viselik-e.
A tükörben van egy másik tükör, ez játék, ebben szemből látszik az aktban álló mennyasszony, és ennek a másik tükörnek van egy kerete, abban gyertyák égnek. Idáig még mindig égtek a gyertyák, valahányszor arra jártam. - Ez az a szobor, amelynek itt látjuk a vázlatát? - Ez az, ami itt a sarokban van, igen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése