Királyok és szentek az ősi Magyarországon - II

Tulajdonképpen erre a korra esik a pápaság megszilárdulása. Ekkoriban két szerzetes, Szent Kozma és Szent Damján, templomot alapított a Forum Romanum észak-nyugati részén. ők kezdtek hozzá, hogy a romokban heverő császári Rómának valamiféle új arculatot adjanak, és megtanították szerzetes társaikat, hogyan kell a római romokból kibányászott márványt újra felhasználni. Új művészeti stílus alakult így ki, a kozmata stílus. Újra faragták a régi Rómából származó oszlopokat, és ez az újrafaragás furcsa játékot hozott létre: a kétszeresen csavart oszlopot. A sima egyenes oszlopba díszítő vonalat véstek, az oszlopon körülkúszott a díszítés, majd még egy, majd még egy, és a kivésett vonalakba mozaiklapocskákat, ugyancsak ott gyűjtött arany mozaiklemezkéket ragasztottak bele cementtel. Így történt, hogy a kozmata stílus tulajdonképpen részben a plasztikával való játék, és nagyobb részt síkdíszítés, tehát egy márványlapba belevésett nútba beleragasztott arany mozaik-dísz. Varázslatos, gyengéd és igazán megrendítően szép ez a stílus. Nos, ilyen kozmata darabokat sikerült találnunk a Mosaico-ban - ez az ásatási leletek gyűjtőhelye - és ezek segítségével alakítottuk ki később a kápolnát.

Rómában a Szent Péter székegyház szomszédságában működik egy igazi templomépítő műhely, igazán kitűnő szakemberekkel, akik mindenben segítségünkre voltak. Gerő László barátom először más helyet javasolt a kápolnának, aztán - hosszas alkudozások után - újabb helyet találtak Zannini érsekkel, azt reméltük ugyanis, hogy beleesik majd a vezetett turista útvonalba, de ezen aztán változtattak később és másutt nyitottak utat. Az első javaslat az ókeresztény szarkofágok terme lett volna. Ez a második, ez egy üresen álló terem volt, de a falakba - a Nagy Konstantin idejéből való falakba - bele voltak építve szarkofágok. Két helyiségbõl állt, és a megbeszélések során alakult azután egy helyiséggé oly módon, hogy a két helyiséget elválasztó falból egy diadalívet vágtunk ki, aminek következtében a két helyiség egy hosszú formáju helyiséggé vált és így egyként volt díszíthetõ.

Lékai László bíboros érsek úr volt ennek a patrónusa, pénze azonban neki se volt. Énhozzám egy művészettörténész hölgy jött el azzal a kérdéssel, amit egy magyar érseken keresztül tett fel nekem a pápa, hogy vállalkoznék-e ennek a kápolnának a művészi kialakítására. A válaszom egyértelmű volt, gondolom, az eddigiekbõl kiderült: "Boldogan". Leutaztam Rómába, és ott töltöttem más okból is néhány hetet, ennek a helyiségnek a megszemlélésével, felmérésével és a tervek készítésével.

Az én elképzelésem az volt, hogy miután ennyire kicsi a tér, ezért az egyik térfalat teljes egészében úgy fedem le egy aranyozott domborművel, hogy ne határolja le a boltív. Olyan legyen ez a dombormű, mintha tovább folytatódná a fal mögött, és ez a boltív csak egy kimetszést adjon abból a mögötte sejtetett arany falból.

Azért akartam feltétlenül aranyat, mert úgy gondoltam, hogy mi itt jelképesen felmutatjuk, ide hozzuk múltunk kincseit. Származásunk kétség kívül valahol ott kezdõdött Ázsia pusztáin, miként - azt hiszem - minden más népé is, amelyik a népvándorlás során került be Európába, ennek a vándorlásnak az emlékére csináltam meg az aranyszarvasok felnagyított képét. Ezek a szkíta aranyszarvasok a magyar vezérek jelképei voltak. Magyarországon, Zöldhalompusztán, Ásotthalmán vezéri sírokban találtak ilyet, továbbá volt egy kijevi lelet a leningrádi Ermitage-ban. Nagy valószínűséggel feltételezhetõ, hogy ezek a vezéri pajzsokon szereplõ jelképek voltak. Bizonyos mértékig erre utal az a legenda is, hogy a magyarok a csodaszarvast követve jöttek be a Kárpát-medencébe. Ezért tehát a kápolna két oldalán elõtűnõ csodaszarvas-mezõ erre utal. Középütt egy hosszú csíkban a honfoglaláskori sírokban talált tarsolylemezek díszelemeibõl állítottam össze egy futószõnyegszerű díszítést, amelyik elõtt lebeg Szűz Mária a gyermek Jézussal. Az egész történés ideológiailag Szent István személyében csúcsosodik ki.