Märtyrer, Opfer und Helden - XIII

Szeretnék újból visszatérni a Bábij Jár-ra. Engem különösen az érint meg, hogy az áldozatokat Krisztusalakban ábrázolja. Ez erős szimbolikus hatást vált ki, amely sokféle módon értelmezhető.

Nézze, ez egy metamorfózis tulajdonképpen. A szenvedésben istenné válik az ember. Ez egy Thomas Mann-i gondolat. Thomas Mann a Josef und seine Brüder-ben írja le ezt az átmenetet, hogyan válik halottá a Fáraó. A csontjai ezüstté válnak. Ahogy Thomas Mann ezt olyan szépen leírja, ez a metamorfózis zajlik le tulajdonképpen itt is. A szenvedő és meghaló ember, aki Krisztussá, Istenné válik. Itt megint csak egy eseményt hoztam oda: a sziklát nem tudom átváltoztatni, ezeket a vájatokat nem is akarom megváltoztatni, tehát megváltoztatom az áldozat személyét. A személyek, akik oda belezuhannak, azok válnak Krisztussá.

Hát ez akkoriban jó támasz lett volna, hiszen lehet művészettel politizálni tulajdonképpen. Akkoriban nem nagyon örült ennek senki. Én úgy gondolom, hogy a művekkel való politizálást nagyon tisztességesen csináltam. Sok kockázat vállalásával. Persze ma már nem érdekes, hogy ez akkor kockázatos volt-e vagy sem. Aki ma mondja el ugyanazt, annak már szabad hangosan kiabálnia, nekem még el kellett rejtenem ezt. De sokat nyertem vele, mert ha az ember megtanul úgy beszélni, hogy a mondatainak több értelme is legyen, akkor tulajdonképpen a költészethez kerül közé. Mert egy költői mondat az nemcsak annyi, amennyit jelent, hanem több van mögötte, úgyhogy a második vonulat, a költöi második vonulat az néha több, mert más jelentésben kimondatlan.

Mártírok, áldozatok és hősök - X

De nagyban soha nem valósult meg? - Soha, sehol. Hogyan is lehetett volna megcsinálni? Megcsinálni csak olyan emlékműveket lehet, amelyeket a hatalom legalább a címükben elfogad. A címében elfogadott emlékműben én azután elmondhattam a véleményemet, azt ugyse értette senki.

Märtyrer, Opfer und Helden - IX

Jevgenyij Jevtusenko: Bábij Jár

Nem áll emlékmű Bábij Jár felett.
Durva sirkő a szurdok szürke orma.
Borzadok.
Számlálom éveimet:
mint maga Juda népe, vén vagyok ma.

Zsidó vagyok -
úgy tetszik hirtelen.
Lábam ős egyiptomi téreken jár.
Kereszten függök, elvégeztetett már,
s a szögek nyoma most is testemen.
...
Zsidó vér nem csorog az ereimben,
de minden antiszemita konok
gyűlölettel, mint zsidót,
gyűlöl engem.
És igaz orosz
én eképp vagyok.

(Garai Gábor fordította)

Märtyrer, Opfer und Helden - VIII

A Bábij Jár-emlékmű vázlatai is azt tanúsítják, hogy ön sem engedi elfelejteni, ami történt.

Igen, a Bábij Jár is ide kapcsolódik. Egy Jevtusenko nevű orosz költű írt a Bábij-szakadékről egy költeményt; ott, Kijev közelében 1941 őszén a német különítményesek mintegy 33000 zsidó férfit, asszonyt és gyereket lőttek agyon es belelöktek Őket a szakadékba. És Jevtusenko azt írja ebben a költeményében, hogy úgy érzi, ő is zsidó már, mert közös sorsot akar vállalni azokkal. Jevtusenkót akkor mindenféle büntetésben részesítették, én pedig úgy gondoltam, hogy én meg ővele vállalom a közös sorsot. Megcsináltam ezt az emlékmű-tervet és felajánlottam a szovjet nagykövetségnek. - Mikor történt ez? - Hát, amikor Jevtusenkónak ez a botránya volt, 1970-valahányban. Felajánlottam, hogy megcsinálom ... Nahát, akkor engem Aczél György húzott ki a pácból ...