2010/06/17

Mártírok, áldozatok és hősök - V


DONEC ERIS FELIX
MULTOS NUMERABIS AMICOS
TEMPORA SI FUERINT NUBILA
SOLUS ERIS.

A vázlatom lényege az volt, hogy egy nagy kőtáblára ennek a régi emlékműnek a kontúrjait rárajzoltam és eltörtem a követ - mintegy megsemmisítve az emlékművet. Ebbe a törésbe állítottam bele annak az embernek az alakját, akit nem ismerhettem, nem is láthattam, akit nem az ő valóságában, hanem jóval idősebbnek elképzelve tettem oda, nem az eleganciájában, diplomataeleganciájában, hanem egy koncentrációs tábor fapapucsában és darócköpenyében mutattam fel - íme, aki megszabadított tízezret, önmagát nem tudta megszabadítani. És hiába válik szét a rés, ő nem tud átmenni rajta. Ez egyfajta mózesi gesztus, hiszen Mózes a Vöröstengert kettéválasztotta az ő menekült népe előtt és egy kicsit mózesi sors, hiszen Mózes maga már nem juthattott el Kánaán földjére, ott halt meg a bejárat előtt. Ez a szobornak a tulajdonképpeni előtörténete.

Miután megcsináltam a nagy bronzot - ez olyan 1984-85 tájékán lehetett -, akkor kimentem Svédországba és kiválasztottam egy hatalmas sziklalapot, mely egy gleccserből származott, és elhozattam Magyarországra az amerikai nagykövetség segítségével, mert másképp nem tudtam volna. Rávéstem a kontúrjait annak az egykori szobornak és kettétörtem a követ, beleállítottam a bronzszobrot - és mindezt az amerikai nagykövetség kertjében kellett megcsinálnom, mert nem kaptam máshol helyet. Ott feIépítettem az emlékművet és ráírtam egy latin mondatot Ovidiustól: ez magyarul annyit jeIent, hogy "Amíg szerencsés leszel, sok barátod lesz, de ha beborul az ég, egyedül maradsz". Ezzel Wallenberg sorsára kívántam utalni.

1 megjegyzés:

  1. Pátzay Pál
    * Kapuvár, 1896. szeptember 11.
    + Budapest, 1979. szeptember 14.
    Magyar szobrász, a budapesti Képzőművészeti Főiskola tanára. Korai munkai expresszionisták, de csakhamar eljutott egy kiegyensúlyozottabb, klasszikus mintákra epülő ábrázolásmódhoz, amelyet nagy Ielki érzékenység jellemez.

    Wallenberg, Raoul
    * Stockholm, 1912. augusztus 2.
    Eltűnt 1945. január 17-én.
    Svéd kereskedő. Diplomata útlevéllel érkezett 1944. július elején Budapestre, hogy a Németországba való deportálás elől igyekezzen zsidókat menteni. Svéd menlevelek és svéd oltalom alá helyezett védett házak segílségével sikerült mintegy tizenötezer ember életét megmentenie. Miután a Vörös Hadsereg felszabadította a pesti oldalt, Wallenberget Moszkvába hurcolták. Hivatalos szovjet közlés szerint 1947. július 17-én a Lefortovo-börtönben szívrohamban elhunyt.

    VálaszTörlés