Királyok és szentek az ősi Magyarországon - IV

Mi a története és milyen elõzményei vannak a "Lajos és Szent Erzsébet" emlékműnek?

Lajos és Erzsébet: Hát itt a történetet nem kell elmondanom, mert ez annyira közismert. Erzsébet magyar királylány volt. Sárospatakon született. A királyné, az édesanyja, áldozatul esett egy nemesi lázadásnak. Ekkor a német családja visszavitte Erzsébetet Wartburg várába. Ott nevelkedett unokatestvérével együtt, Lajossal, akivel késõbb házasságra is lépett, és akinek három gyermeket szült.

Lajos herceg késõbb keresztes hadjáratra indulván Otrantoban pestisben meghalt. A hírek nagyon lassan jártak az idõ tájt. Erzsébet híres volt jótékonyságáról és Európa elsõ kórházát létre hozta. Szerintem azért hozta létre a kórházat, hogy a férjérõl halljon híreket. Mert hiszen ebben a kórházban ápolásra jelentkezhetett mindenki, aki a keresztes hadjáratból bolyongott hazafelé. Miután Erzsébet a kórház fenntartását másból nem tudta biztosítani, így hát a hercegi család élelmezésére szánt tartalékokat hordta le a kórházba.

Legendák fűzõdnek ahhoz, hogy a sógora számon kérte tõle, mit visz a kötényében, Erzsébet megmutatta, és a kenyér rózsává változott.

Lékai bíboros úr rendelte meg tõlem ezt a szobrot. Elmagyarázta: õ azt szeretné, ha a szenteknek az emberi vonatkozásai kerülnének elõ. Mert õ meg volt gyõzõdve róla, hogy Szent Erzsébet, aki gyermekeket szült és természetes anyai kötelességét teljesítette, nem afféle kiszáradt aggszűzként élte le az életét, hanem a férjével nagy szerelemben, tehát hogy Erzsébet nem az aszkéta volt, amilyennek az egyház beállítja. Csupán a gyóntatója hatására lett aszkétikus a magatartása. De tudnunk kell, hogy Erzsébet talán 24 éves volt, amikor aggkori végelgyengülésben meghalt, mert a gyóntatója addig bõjtöltette és sanyargatta, hogy a végén Erzsébet belehalt. Tehát ennek a ténynek tudatában kívánta a bíboros úr korrigálni at Erzsébet-képet. Így hát, amit kért, azt csináltam meg: hogy Erzsébet kvázi elkísérte a férjét a keresztes hadjáratra olyan messzire, ameddig csak lehetett, és ezenközben a szülõföldjére is eljutott. Ennek a gesztusnak a megjelenítése történt itt.

A ló mozgásáról még annyi, hogy akkoriban volt szokás a mai luxusautóval felérõ poroszkáló lovak "státusszimbólumként" való vásárlása. Ezeket a poroszkáló lovakat arabok vagy törökök tanították be, hogy ne keresztbe lépjenek a lábaikkal, hanem egy oldalon egyszerre. Ez természetellenes járása a lónak, de ez a természetellenes járás egyszersmind lágy, ringatódzó, akár a tevének a mozgása. Mert a ló eléggé ráz járása, darabos, zötyögõs járás, viszont a poroszkáló lovat megtanították arra, hogy puhán járjon. A poroszkáló ló ebben a korban - 1200 körül - számít "luxuskocsi"-nak. Nagyon drága is volt, egy egész ménes árába került egy ilyen ló. Ez az Erzsébet alatt lévõ ló így lép, ha megnézi. Na már most, a nõi nyeregbõl való leszálláshoz nem ott kell segíteni a hölgynek, ahol leszáll, oda egy apródot állítanak, hogy annak a térdére léphessen. A másik oldalon kell megfogni a lovat. Ez valóságos tornamutatvány.

Ezért áll Lajos a ló jobb oldalán, és Erzsébet készül leszállni a másik oldalon. Hát ennyit a technikai részletekrõl.