2010/06/17

Királyok és szentek az ősi Magyarországon - I


Kezdjük tehát a körútunkat Szent István király szobránál, amelyet a római Magyar Kápolna számára alkotott. Mikor és milyen körülmények között került sor erre a vatikáni megbízásra?

A római Magyar Kápolna tulajdonképpen az egyház és az állam között kötött egyezmény jeleként jött létre, miután a pápa ismét hajlandó volt magyar bíborost kinevezni. Mert hosszú ideig nem volt Magyarországnak bíborosa; Mindszenty letartóztatása (1948), bebörtönzése, majd 1956 után az amerikai nagykövetäsége történt bemenekülése és tizenöt évvel később Bécsbe való kiutazása után a magyar római-katolikus egyházat nem képviselte bíboros. Az egyház és az állam közti egyezmény aláírása elengedhetetlennek tűnt, hiszen Magyarországon a kommunista párt - esetenként hamis perekkel - meg is gátolta az klérus működését. Az egyházi intézményeket elkobozták, az egyházi iskolákat államosították, s általában meglehetősen alacsony szinten folytatódott a tanítás. Nos, valamikor 1973/74 körül, amikor már túl voltunk az újabb reformtörekvések bukásán, tehát már szertefoszlott a remény, hogy közeli változás - és legyen az akár szovjet fennhatóság alatt is - következzék be. Nyilvánvalóan így ítélte meg a helyzetet a pápa is. A pápának a létező egyházzal kell törődnie, kölcsönösen lépéseket tettek. Ahogyan annak idején Mussolinivel létre jött a megegyezés, ugye, ennek emlékét őrzi a Szent Péter térre vezető via della conciliazione, hát ugyanúgy megkötötte a békét az egyház a kommunista vezetéssel is. És akkor egy epítész-barátom, Gerő László, megbízást kapott, hogy a Szent Péter székegyház altemplomában keressen alkalmas helyet egy magyar kápolnának kialakítására.

A történet valahol 1030 körül kezdődik, amikor Szent István arra kényszerült, hogy magyar zarándokszállást építtesen Rómában. (Ezt most egy kicsit úgy foglalom össze, mint egy újságcikk; egyébként ennek maradtak írásos nyomai egy kódexben.) A magyar zarándokokat úgy kell elképzelni, hogy az apjuk még lovas nomád volt, állattenyésztéssel foglalkozott, a kor akkori színvonalán sem voltak még civilizált szokásaik, és ezért az olaszok nem fogadták be őket a födelük alá. Így tehát a magyar zarándokok kénytelenek voltak meglehetősen mostoha körülmények között megszállni, ha Rómában akartak tartózkodni. Róma épp ekkoriban rendeződött várossá, mert hiszen két száz évvel korábban, 800 körül, Róma még csak egy kifosztott falu volt és rablók tanyája.

1 megjegyzés:

  1. Mindszenty József
    * Csehimindszent, 1892. március 29.
    + Bécs, 1975. május 6.
    Magyar bíboros (1946-tól). 1919-ben zalaegerszegi plébános, 1944-ben veszprémi püspök, 1945 után esztergomi érsek és Magyarország hercegprímása. 1949-ben mint a kommunizmus ellenségét "összeesküvés" miatt életfogytiglani börtönre itélték; az 1956-os forradalom kiszabadította, ezt követően 1971-ig a budapesti amerikai nagykövetségen kapott menedékjogot. Majd Bécsben élt, 1974-ben a Szentszék lemondatta érsekhercegprímási tisztségéről; ez az akarata ellenére bekövetkezett tény heves vitákat váltott ki a vatikáni Kelet-Európa politikai módszereit illetően. Visszaemlékezései tanusága szerint Mindszenty a magyarországi római katolikus egyház helyzetének javításáért folytatott vatikáni erőfeszítések közepette értelmetlenül odavetett áldozatnak látja magát.

    Szent István I.
    * ?, 975 körül
    + Esztergom, 1038. augusztus 15.
    Géza magyar nagyfejedelem fia és örököse, megkeresztelve Adalbert prágai püspök által. Felesége, Gizella révén Henrik bajor herceg, a későbbi II. Henrik császár sógora. 1001-ben megkoronáztatta magát a pápától kapott királyi koronával. Rendezett államigazgatást vezetett be és keresztény alapokra helyezte az országot.

    VálaszTörlés