2010/06/16

Előszó

Varga Imre művei magukért beszélnek. Nincs szükségük magyarázatra, közvetítőkre. Oly spontánul szólítanak meg, mondanivalójuk oly nyilvánvaló, hogy minden, kicsit is érzékeny ember azonnal meg fogja érteni őket. Ennek ellenére igaz az is, hogy sok minden marad rejtve a nézelődő elől, ha pusztán ösztönére hagyatkozik - finom szellemességek, ironikus célzások, tragikus összefüggések egész sora -, ha netán semmit sem vagy csak nagyon keveset tud arról a társadalmi és egyéni környezetről, amelyben ezek a művek keletkeztek és amelyekre vonatkoznak. Léteznek tehát ismeretek, amelyek hiánya megnehezítheti mindenekelőtt a külföldről érkező vendégek, de (jóllehet kisebb mértékben) nem egy magyar látógató számára is a közelebbi megismerkedést ezekkel a művekkel.

Erről a háttérről szerettem volna megtudni egyetsmást, de nem másodkézből, hanem a művésszel való beszélgetésekből. Így keletkeztek 1994 nyár elején, hat egymást követő hétvégén az itt közreadott interjúk. Újra meg újra ellátogattam Varga Imréhez az óbudai állandó kiállítása termeibe, s a művész megjegyzéseket fűzött munkáihoz, olykor filozófikus, olykor anekdótisztikus kommentárral kísérte, amit személyes tapasztalatairól, nézeteiről és felismeréseiről, életéről és művészetéről, továbbá emberekről "mesélt", akik életével és művészetével valamilyen módon kapcsolatba kerültek.

Ezeknek a beszélgetéseknek írásos rögzítésével segíteni szeretnék az Olvasónak, hogy hiteles és meg nem hamisított benyomást kapjon Varga Imre személyiségéről és munkásságáról. E cél érdekében az interjúk megszerkesztése közben arra köteleztem magamat, hogy a legmesszebbmenően tartózkodjam minden értelmezéstől, értekeléstől és a háttérben maradjak. A Függelékben közölt, szűkszavú életrajzi jegyzetek - a beszélgetésekben említett személyekre vonatkozóan - a történelmi összefüggések jobb megértését hivatottak elősegíteni.

Ez a könyv azokkal a Varga Imre-művekkel is meg kívánja ismertetni az Olvasót, amelyek Magyarországon nem láthatók. Ezek egyfelől azok a szobrok és gobelinek, amelyek az utóbbi években keletkeztek, és amelyek egész sora képviseli méltó módon a magyar művészetet Németországban. Másfelől azonban azoknak az emlékművek is "emlékművet" szeretnék állítani, amelyeket Magyarországon a politikai fordulatot követően, az új szabadság mámorában, művészi értéküktől függetlenül ledöntöttek talapzatukról.

Varga Imre a múltban és a jelenben egyaránt arra törekedett és törekszik, hogy megőrizze önmagát. Emberi tartása teszi tartóssá művei hatását - túl mindenfajta nemzeti és ideológiai behatároltságon és túl a mai időn.


Budapest, 1995

Christa Nickel

1 megjegyzés:

  1. Elolvastam. És a cél - "hiteles és meg nem hamisított benyomást kapjon Varga Imre személyiségéről és munkásságáról" - teljesült. S ezzel is úgy vagyok, mint sok más dologgal a magyarságunkból: sok van, amit nagyon szégyellek, de abból is akad, amire büszke lehetek.
    Köszönöm.
    L.

    VálaszTörlés